3. rész - Go Londonba :D

Sziasztok! Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy mivel már beállítottam, hogy lehessen névtelenül is megjegyzést írni, ezért ha tetszik, írjatok, mert csak így tudom, hogy érdemes-e fojtatnom ezt a blogot. Puszi: Reni <3

*Hazaérve felmentem a szobámba, ledobtam a ruhákkal teli szatyrokat, majd lementem megvacsizni, aztán felmentem zuhanyozni, és végül aludni.* 

Augusztus 30. (péntek)

Ma reggel a telefonom hangjára keltem. Kikászálódtam az ágyból, lementem a konyhába, ahol anyuval találkoztam, aki pont a kedvencemet csinálta reggelire. Fagyi gombócos, eper darabkás gofrit. Nyami.

Leültem az asztalhoz és nem sokkal később már előttem is volt a frissen sült, ízletes ennivaló. Megettem belőle két adagot is, majd felmentem az öcsémhez felkelteni őt, majd a húgomat is. Ők leballagtak a konyhába, én pedig vissza mentem a szobámba, előkerestem egy jó kis összeállítást és azzal együtt bementem a fürdőbe készülődni.

A hajamat egy copfban befontam, meg feltettem egy kicsit erősebb sminket.

Miután készen lettem, lementem a nappaliba a csomagjaimmal, majd kis idő múlva apu mondta, hogy induljunk el, így bepakoltuk a bőröndjeimet a csomagtartóba, beültünk és már indultunk is a repülőtér felé. Mikor odaértünk, odaértünk, megvettük a jegyeket és leültünk a váróba, mivel még volt fél óránk az indulásig. Pár perc múlva apunak jött egy SMS-e, mi szerint anyunak és neki be kell menniük dolgozni, ez miatt, gyors, érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd elmentek. Öcsi és húgi ott maradtak velem, így gyorsan fel hívtam Ella-t, hogy jöjjön el értük. Negyed órával a felszállás előtt ott is volt. Sajnos azt mondta, hogy el szeretné vinni Krish-éket moziba, ezért sietnek. Gyorsan elbúcsúztunk egymástól, majd elmentek. A beszállás előtti öt percben úgy döntöttem, nekiállok a válltáskámba rakott könyv olvasásának.

 - A 10 óra 45 perckor induló Londoni járat utasai kérem kezdjék meg a beszállást! - mondta a bemondóba egy női hang, mire elővettem a könyvjelzőmet, beletettem a könyvbe ott, ahol nyitva volt és megindultam a csomagjaimmal együtt a megfelelő kapu felé. Beszállás után megint csak elővettem a könyvem és folytattam az olvasást.
 - Foglalt ez a hely? - kérdezte egy szőke, velem egykorúnak tűnő lány, a mellettem lévő helyre mutatva.
 - Nem. - mosolyogtam,  mire visszamosolygott, majd leült mellém.
 - Amúgy a nevem Hope Smith - mutatkozott be kedvesen.
 - Az enyém pedig Emily Burnes.
 - Mi járatban mész Londonba?
 - Suli - fejeztem ki magam tömören.
 - Jé, én is - mosolygott.
 - Te melyikbe jársz?
 - Hát, még csak most leszek kilencedikes a Dance With Me-ben. Te?
 - Én is!
 - Az jó - mondta, majd ő is elővett egy könyvet.
 - Mit olvasol? - kérdeztem.
 - A Vér szavát. Te?
 - Az jó könyv, én azt már kiolvastam. Most a Múlt árnyait kezdtem el.
 - És jó?
 - Melyik?
 - Mindegyik.
 - A Vér szava nekem nagyon tetszett, a ez pedig eddig megint csak jónak ígérkezik - válaszoltam.
 - Amúgy te hány éves vagy? - érdeklődött tovább.
 - 14, te?
 - Én is.
Még egy ideig beszélgettünk, majd nekiálltunk mind a ketten olvasni. Az út kb. 5 órás volt. Ebből nagyjából kettőt átaludtam.
 - Megkérjük kedves utasainkat, kössék be biztonsági öveiket, mivel hamarosan megkezdjük a leszállást! - hallatszott a bemondóból, mire bekötöttük az öveinket és éreztük, ahogy egyre lejjebb ereszkedünk. Kiszállás után elmentünk a csomagjainkért, majd azokkal együtt kimentünk a reptér épületéből az utcára.
 - El is felejtettem, hogy itt öt órával később van - néztem a telefonomra, amin már kitettem a világ órát, amin beállítottam, hogy a londoni időt mutassa, de a telefonom óráját, még nem állítottam át. - Mikor is zár a suli kolesz épülete? - kérdeztem Hope-tól.
 - Este 10-kor.
 - És nem tudod, mennyi idő alatt lehet odaérni innen taxival?
 - Tudtom szerint kb. 20 perc, miért?
 - Mert én akkor beugrok az utca túl oldalán lévő storbucks-ba, te nem jössz?
 - Nem, én sietek kipakolni.
 - Rendben, akkor szia! Majd talizunk még.
 - Szia! - köszönt el ő is, majd elment keresni egy taxit vagy valamit, amivel eljuthat a szállásig, én pedig bementem az általam említett épületbe. beálltam a sorba és mikor a pulthoz értem, elmondtam mit kérek, majd mikor megkaptam, leültem egy asztalhoz és elkezdtem elfogyasztani a karamelles Frappuccino-mat.

Az ital mellett elkezdtem enni a fekete áfonyás muffinomat, a csokisat, pedig becsomagoltam és eltettem későbbre.

Miután elfogyasztottam az italt és a muffint, kimentem a kávézóból és fogtam egy taxit. Bediktáltam a suli címét és már úton is voltunk.
 - Itt is volnánk - jelentette ki a sofőr. Kifizettem az utat, majd a bőröndjeimmel együtt bementem a kolesz épületébe.
 - Szia, mi a neved? - kérdezte kedvesen a portás bácsi.
 - Emily Burnes - feleltem.
 - Emily, Emily, Emily... - kereste - ...ááá, meg is van, második emelet, 15-ös szoba, a szobatársad már bent van, de azért itt a kulcsod - mosolygott, majd átnyújtotta a kulcsom.
 - köszönöm - mondtam és már mentem is a lift felé. A szoba ajtaja előtt megállva láttam, hogy az nyitva van. Benyitottam és egy barna hajú, mosolygós lánnyal találtam szemben magam.

Hát, mára ennyi is lenne az új rész. Még mindig kérek mindenkit, hogy írjatok komikat!!! És feliratkozni sem bűn!!! (Bocsi, hogy ilyen stílusban írtam az utolsó két mondatot, de egy kicsit bánt, hogy nem nagyon írtok komikat és hogy nincs feliratkozója a blognak) :(  Puszi: Reni <3