1. rész - Felvételi eredmények

 Sziasztok! Remélem tetszeni fog a második (és egyben első egyedül írt) blogom. minden részhez szeretném, ha írnátok pár komit és ha beállítom, hogy lehessen, örülnék, ha páran legalább fel is iratkoznátok. De nem is húzom tovább az időt, jöjjön az 1. rész :D puszi: Reni <3

2013. Május 17. (péntek)
 Emily szemszöge:
Nagyon zűrösen kezdődött a napom. reggel, mikor felkeltem, már 7:00-volt. Hogy aludhattam így el? Gyorsan előkerestem egy ruha összeállítást, majd bementem a fürdőszobába készülődni.

A lépcsőn lefele menet gyorsan összefogtam a hajamat, majd a konyhába érve gyorsan legyűrtem egy tál müzlit. Ezután gyorsan felszaladtam a szobámba a táskámért, felhúztam a fehér, converse tornacsukám és már rohantam is a buszmegállóhoz. Az iskolába beérve, gyorsan bementem a büfébe, venni valamit tízórainak, majd felmentem a terembe. Amint beléptem a terembe, a barátnőim rögtön letámadtak, hogy miért nem írtam vissza nekik az este Facebookon. Elmagyaráztam nekik, hogy azért, mert mire visszaírhattam volna, addigra apu bejött és rám parancsolt, hogy kapcsoljam ki a gépet. Mire sikerült megértetnem Bellával, addigra pont beért a matektanárunk, Mrs. Roberts. A nap további része amolyan átlagos pénteki napként folytatódott. Mikor hazaértem, apu és anyu nem voltak otthon, csak egy cédulát találtam a nappaliban lévő kávézóasztalon, miszerint nekik sürgősen be kellett menniük a munkahelyükre egy értekezletre és e-miatt, nekem kell mennem az öcsémért az oviba. Nagy örömömre otthon hagytak az öcsi számára egy buszjegyet, így nem kellett vennem neki a buszon. Fél óra alatt megfordultam érte. Miután hazaértünk, felmentem az emeletre tanulni. Kb. egy óra múlva hívott a barátnőm Sarah, hogy megjött a felvételi eredménye és őt felvették. Ez engem is nagyon feldobott, hiszen ha ő megkapta a levelet, akkor nekem is meg kellett, hogy jöjjön. Lerohantam a lépcsőn, majd egyenesen a kinti postaládához szaladtam. Kinyitottam azt és láttam, hogy tényleg ott van, két másik levél tetején. Mikor átnéztem őket, láttam, hogy csak egy van apa nevén, a másik kettő, az enyémen. Meglepődve néztem, hogy a másik levél is egy középiskolai felvételi lap eredménye.  Bementem a házba, leültem a kanapéra és felbontottam azt a levelet, amelyet már nagyon vártam. Mikor elolvastam az első mondatot, nagyon szomorú lettem, mivel az állt benne, hogy nem vettek fel. A másik levéllel meg akartam várni anyát, mivel száz százalékig biztos voltam benne, hogy az ő műve volt, hogy eljusson az érintett iskolához az általa kitöltött(!) jelentkezési lapom. Este nyolckor értek haza apával. mikor anya kiment a konyhába vacsorázni, az általam készített makaróniból, követtem.
 - Ez meg mi?- kérdeztem tőle, majd elé dobtam a táncos suliból való levelet (ez volt az, amit még nem bontottam fel).
 - Hááát - húzta el, miközben egy amolyan "szóval lebuktam" arcot vágott.- Egy levél a londoni Dance With Me középiskolából (tudtom szerint nem létezik-szerkesztői megjegyzés) - válaszolt.
 - És hogy került el hozzájuk egy kitöltött jelentkezési lap, az én nevemmel, mikor megbeszéltük, hogy a matekosra koncentrálunk? - kértem számon.
 - Hát, tudod gondoltam, B tervnek jó - vigyorodott el.
 - Hát az jó, mivel most elég jól jönne egy B terv, mivel a másik suliba nem vettek fel - jelentettem ki a végén már teljesen görbe szájjal és úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam.
 - És akkor, nem bontod ki?
 - Nem én küldtem el a jelentkezési lapot, szóval nem is én akarom kibontani a levelet.
 - Rendben - válaszolta, majd felvette a pultról a borítékot és kibontotta.
 - Na? - kérdeztem, miután végigolvasta.
Odatolta elém a levelet és csak akkor láttam meg, hogy felvettek. A szememben összegyűltek a könnyek és elkezdtem sírni. Nem ér, hogy a legjobb barátnőm az álom sulinkba megy én pedig ebbe a mérföldekkel arrább lévő táncsuliba. Nem mintha nem szeretnék táncolni, de a matekot még mindig jobban szeretem. Nem tehetek róla, fura gyerek vagyok. Fölrohantam az emeletre és bevágtam magam után a szobaajtómat. Küldtem egy SMS-t Sarah-nak, a történtekről, mire azt írta, hogy sajnálja de majd mindennap felhív. Ez egy kicsit jobb kedvre derített, de még így sem voltam túl boldog.
 - Bejöhetek? -nyitott be anya.
 - Ha muszáj - válaszoltam, mire bejött.
 - Figyelj! Nagyon sajnálom, a dolgot de így mégis csak jobb, mintha el kellett volna küldenünk utólag a nyelvtanos suliba a jelentkezési lapot és oda vettek volna fel - mondta, mire megnyugodtam.
 - Igazad van - mosolyogtam rá és elvettem a kezében lévő lapot, amely azt igazolta, hogy felvettek.
 - Itt az áll, hogy küldenem kéne egy képet nekik saját magamról e-mailben - mondtam, mire bólintott.
 - Segítsek kiválasztani a képet? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

Hát, ennyi lenne az első rész. Remélem tetszett. Ha így van, írjatok komit légy szíves. Puszi: Reni <3